+381(0)23/527 754;

   office@emmauszkollegium.com

Don Bosco

“Ha a testet minden nap tápláljuk, miért ne táplálnánk a lelket is?” Don Bosco donbosco

Bosco János 1815. augusztus 16-án született egy parasztcsaládban, Castelnuovo d’Astiban. Édesapja, Bosco Ferenc a gyermek két éves korában meghal, így édesanyjának, Occhiena Margitnak egyedül kell felnevelnie Antalt, Józsefet, és a kis Jánost. Margit bölcs nevelõ, kitartásának és határokat nem ismerõ hitének segítségével mélyen vallásos légkört alakít ki családjukban. János már kicsi korától kezdve pap szeretett volna lenni. Elmesélte, hogy egyszer kilenc éves korában álmot látott, amely megvilágította számára küldetését: „Legyél alázatos, erõs és állhatatos” – mondta neki egy asszony, aki ragyogott, mint a nap, „és akkor, amit majd látsz, hogy ezekkel a farkasokkal történik, akik bárányokká változnak, te is ezt fogod tenni gyermekeimmel. Én leszek a tanítómestered. A maga idejében mindent meg fogsz érteni.”

János már gyermekkorától kezdve gyakran kötötte le társait bûvészmutatványokkal, amelyeket kemény gyakorlással sajátított el a munka és az imádkozás között. Az idõs Calosso atya indította el a papi tanulmányok útján, amelyekért nagy erõfeszítéseket tett, míg végül is el kellett hagynia a családi házat Antal testvérével való szembekerülése miatt. Antal azt akarta, hogy János inkább a földeken dolgozzon. Chieriben, ahol szeminarista volt, létrehozta a „Vidámság Társaságát”, amelybe összegyûjtötte a városka fiataljait. 1841 júniusában pappá szentelték. Lelki vezetõje, Cafasso atya azt tanácsolja neki, hogy tökéletesítse tanulmányait az egyházi kollégiumban. Közben Don Bosco maga köré gyûjti az elsõ gyermekeket, és megszervezi a vasárnapi Oratóriumot, az elsõ idõkben mindig máshol, késõbb azonban megmaradnak Valdoccóban. Margit, most már idõs asszonyként, elfogadja a meghívást, hogy Torinóba jöjjön és segítsen fiának. A gyermekek számára õ lesz „Margit mama”. Don Bosco elkezd szállást adni az otthontalan árváknak. Megtanítja õket egy szakmára, és arra, hogy szeressék az Urat, együtt énekel, játszik és imádkozik velük. Az elsõ gyermekekbõl lesznek késõbb az elsõ munkatársai is. így fejlõdik ki az a híres nevelési módszer, amit „Megelõzõ Módszernek” hívunk: „Legyetek a gyermekekkel, elõzzétek meg a bûnt ésszel, hittel és szeretettel. Legyetek szentek, és szentek nevelõi. Vegyék észre a gyermekeink, hogy szeretjük õket!” Idõvel az elsõ munkatársakból XI. Piusz pápa segítségének köszönhetõen létrejön egy Kongregáció, melynek célja a fiatalok megmentése, küzdve a szegénység minden fajtája ellen. Mottójuk a következõ: „Add nekem a lelkeket, és minden mást tarts meg magadnak”. A fiatal Savio Domonkos lesz a Megelõzõ Módszer elsõ gyümölcse. A Segítõ Szûz Mária, aki mindig segítette Don Boscót a mûvében, számtalan kegyelmet ajándékozott neki, köztük egészen különlegeseket is, és mindig volt elegendõ pénz is a vállalkozásokhoz. Segítette a róla elnevezett bazilika megépítését is. Szûz Mária segítségével Mazzarello Máriával megalapította a Segítõ Szûz Mária Leányai Társaságát. A jótevõkkel és laikus segítõkkel együtt létrejön a Szalézi Munkatársak közössége. Don Bosco 72 éves korában, a munkától kimerülve halt meg 1888. január 31 -én. Ma már a szalézi család az egész világon jelen van. II. János Pál pápa Don Boscót halálának századik évfordulóján a „fiatalság Atyjának és Tanítójának” nevezte.