+381(0)23/527 754;

   office@emmauszkollegium.com

news-post-img

„JÁRJATOK A FÖLDÖN, LAKJATOK AZ ÉGBEN” DON BOSCO

July 13, 2016 - emmauszkollegium

No Comments

Tisztelt Stojan Atya, tisztelt nevelők, kedves szülők, hozzátartozók, vendégek, kollégisták, és  igen kedves végzős diáktársaim!

Elérkeztünk ehhez  a naphoz, amelyet már  roppant módon vártunk, ez a szalagavatónk napja. Ezzel együtt közelebb kerültünk életünk következő céljaihoz: a vizsgákhoz, az egyetemi évekhez, a munkához, hogy hasznosan folytassuk tovább életünket, amelynek középiskolai szakaszát pár hónap múlva itt fogjuk befejezni.

 

 

Az ember életének talán legszebb és egyben legfontosabb szakaszát töltöttük itt, és töltjük még egy rövid ideig.  A felnőtté válásunk útja volt ez  a meghatározó néhány év,amely  öröm és bánat, siker és kudarc, hit és meg-megújuló remény érzésével volt kikövezve.

Mint éretlen kisgyerekek kerültünk ide, s tapasztalhattuk meg az élet első önálló  igazi szakaszát. Kezdetben még félős, és kicsit visszahúzódóak voltunk, mára  viszont  felszabadultabbak lettünk, igaz néha talán túlságosan is. Egymás számára ismeretlenként érkeztünk, majd barátságok szövődtek és most egy összekovácsolódott közösség tagjaiként távozunk. Sohasem feledjük el a közösen átélt élményeket, az izgalommal szervezett és várt itt- maradós hétvégeket, kirándulásokat és  különböző rendezvényeket.

Ezzel az ünnepséggel egyben lezárjuk az elmúlt éveket, melyek  múlásával  oly sok szép és maradandó  emlékkel gazdagodtunk. Az itt megszerzett tudás, magatartás segítségével pedig felkészültünk arra, hogy a ránk váró kihívásoknak is megfeleljünk. Néha úgy éreztük, hogy lehet túl szigorúak hozzánk, és igazságtalannak gondoltuk, ha pluszba kell bent maradnunk tanulni vagy egyéb szorgalmi munkákat végezni, de a tanulás és a szorgalom valójában mégsem veszett kárba, inkább csak hasznunkra vált.  Bízunk abban, hogy lesz elég kitartásunk ahhoz, hogy elérjük célunkat és büszkék lehetnek ránk szüleink és nevelőink egyaránt. Hiszen az ő szeretetük és támogatásuk nélkül nem juthattunk volna el idáig. Kedves szüleink, tisztelt nevelők köszönetet mondok mindannyiunk nevében, tudásuk lelkiismeretes átadásáért, a felénk áradó szeretetért és türelmükért, mellyel segítettek bennünket eljutni az előttünk álló feladatok leküzdésére.

Köszönjük a megértésüket, az itt eltöltött éveinket, a motivációt, a nevelésüket, a tudást, a lehetőséget a jobb felnőtté váláshoz, és mindent, amit itt kaptunk. Kedves nevelők! Néha talán kicsit csintalanok voltunk, s lehet átléptünk néhány határt, de a végén mindenből csak tanultunk. Néha biztosan több fejfájást és gondot okoztunk, de valójában sosem akartunk rosszat. Lehet talán miattunk fognak megőszülni, s talán néhány álmatlan éjszakákat is okoztunk, de köszönjük, hogy úgy tekintettek ránk, mint egy nagy és összetartó családra, és hogy megmutatták milyen a valódi, összetartó közösség!

Kedves Szakácsnők! Köszönjük maguknak is minden munkájukat. Néha talán türelmetlenek voltunk, s talán nagyon is sürgettük magukat és panaszkodtunk, ha nem ízlett valami. De köszönünk szépen minden ételt, amit nekünk készítettek, és minden finomságot, remélhetőleg a továbbiakban is legalább ilyen jókat fognak főzni,  ha már mi nem leszünk itt. De azért ne felejtsenek el minket, mert még visszajövünk.Visszajövünk, hogy beszámoljunk életünk alakulásáról.

Kedves Stojan Atya! Magának jár a legnagyobb köszönet az egész kollégium vezetéséért. Köszönjük a sok asztali focizást maga ellen, a lehetőséget, az új tornatermet s hogy itt volt számunkra, amikor fordítani kellett valamit németre, latinra vagy más nyelvre. Legfőképpen köszönjük a lelki vezetést, hogy igazgatta útjainkat, hogy ha épp rossz irányban jártunk. Végül úgyis nevetve tekintünk vissza a „kisfiú”-zásra, a trombitaszó hangjára, amelyre  a mai  reggel is ébredtünk , valamint  a reggeli vagy esti imaórák után  elhangzott vicceire, melyek sosem halványodnak  el.

Kedves harmadikosak, és kollégista társaink! Most hozzátok is fűzök pár szót.  „Valete!” Vagyis „Éljetek Boldogan” ez hangzott el a majd kétszáz éves hagyomány, vagyis a szalagavató első mondatából.  Ezzel a gondolattal kívánunk nektek is sikeres diákéletet. Az itt eltöltött három év alatt veletek is nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. De pár hónap múlva már lehet, hogy többé nem találkozunk. Legyetek boldogok és élvezzétek ki ti is ezt a néhány hónapot velünk. Az idő gyorsan repül, hamarosan majd ti álltok itt a helyünkön s mondjátok majd a saját kis szövegeteket. Mi sok kitartást, erőt és minden jót kívánunk nektek a továbbiakban.

Végül pedig egy idézettel zárnám a beszédemet, melyet a végzős társaimnak üzenem:

Ne vesztegessétek az időt, tegyetek nagyon sok jót, ezt nem bánjátok meg soha sem.” – Don Bosco

Leave a comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *